Két kiegyensúlyozatlanságnak (itt nyilakként ábrázolva) lehet azonos a nagysága és a szöghelyzete, valamint egyenlő távolságokra lehetnek a súlyponttól. Ugyanez az állapot áll elő akkor is, ha egyetlen, kétszer ekkora egyensúlytalanság áll fenn, amely a súlypontra, vagyis itt a rotor közepére hat. Ha egy ilyen rotort ráhelyeznénk két élre, akkor addig lendülne ki, amíg a "nehéz helye" nem mutatna alulra. Az ilyen kiegyensúlyozatlanság tehát forgás nélkül is hat, ezért ezt "statikus kiegyensúlyozatlanságnak" nevezik. Ez a tömeg középpontjának a geometriai középponthoz képesti eltolását eredményezi, aminek következtében a rotor az üzemelése során a forgástengelyével párhuzamosan rezeg.
A statikus kiegyensúlyozatlanságot lehetőség szerint a súlypont síkjában kell kiegyenlíteni. Ehhez vagy el kell távolítani anyagot a "nehéz helyről", vagy fel kell helyezni anyagot a szemben fekvő helyre. A statikus kiegyensúlyozatlanságnak a kiegyenlítési síkban történő kiegyensúlyozására főként a tárcsa alakú rotoroknál kerül sor. Ezért az ilyen kiegyensúlyozáshoz elsősorban a függőleges kiegyensúlyozó gépek alkalmasak.