A valós rotornak nem csupán egyetlen, hanem elméletileg végtelen sok kiegyensúlyozatlansága van, amelyek önkényesen oszlanak el a forgástengely hosszában. Ezek két tetszőleges síkban, két eredő kiegyensúlyozatlansággal (itt nyilakként ábrázolva) helyettesíthetők, amelyeknek általában különböző a nagyságuk és a szöghelyzetük. Mivel ezt a kiegyensúlyozatlansági állapotot csak forgás közben lehet teljeskörűen megállapítani, dinamikus kiegyensúlyozatlanságról beszélünk. Ez egy statikus kiegyensúlyozatlanságra és egy nyomatéki kiegyensúlyozatlanságra bontható, melynek során az egyik vagy a másik összetevõ lehet a nagyobb.
A dinamikus kiegyensúlyozatlanság teljeskörű korrekciójához két kiegyenlítési síkra van szükség. Gyakorlatilag az összes rotornál dinamikus kiegyensúlyozatlanság áll fenn. Ezért a kiegyensúlyozásukhoz mind a vízszintes, mind a függőleges kiegyensúlyozó gépek használhatók.